A fekete rózsák
A fekete rózsák
Az utca tegnap este sikolyoktól és földöntúli hangoktól volt hangos. Az őszi szellő is elkerülte az a sötétségbe burkolózó házat, ahonnan a hangok hallatszottak. Egy macska az út szélén merev tekintettel hallgatta végig. Nem, mert mozdulni, megbénult a félelemtől. Egy lány áll az ablaknál. Nem akármilyen lány egy igazi boszorkány. Fekete hosszú haja rakoncátlanul hullik a vállárra. Mintha halott lenne. Ahogyan az egész családja az. Mellette a falnál egy fekete hajú lány fekszik holtan. Elina merev tekintetével melyben fáradtság csillan azt a helyet, nézi, ahol a macska ült előző éjjel. Nem is sejti, hogy előző este a cica fültanúja volt az ő és nővére veszekedésének. A fekete tekintetben nem látszik semmilyen érzelem kivéve a színtiszta gyűlölet. Gyűlöli a világot, amely körbeveszi, gyűlöli az életet, amely megadatott neki. A fejében még zsongnak a tegnap elhangzott mondatok. Ahogyan a nővére berontott a szobába minden ok nélkül elkezded vele acsarkodni. -Téged nem szeret senki. – sziszegte a fülébe, mint egy mérges kígyó. A szavai úgy hatoltak az agyába mintha mérget fecskendezne belé egy harapással. - Egy púp vagy anyáék hátán. Nem is akartak téged. Azt mondják a hátad mögött, hogy egy kis senki házi, vagy aki nem méltó a nevéhez. –sziszegte tovább. Nem tudott mit mondani neki, hiszen ő volt a két lábon járó tökéletesség. Róla nem lehetett rosszat mondani. Ő volt a kis álszent. Anyu kedvence mindig mindenben jobb volt, szebb volt, okosabb volt, mint ő. Nem bírta tovább tétlenül. A szemében mérhetetlen düh csillant. Az ajtó egy hangos dörrenéssel becsapódott. Felpattan az asztal mellől és a nővérére nézett . A lány szemében álnokság csillant. Elina szóra nyitotta a száját. Előre eltervezte mit fog neki mondani. De most valahogy a nem jutottak eszébe azok a szavak. De, hogy ne álljon ott tétlenül: -Elegem van belőled! Az egész zsarnokságodból! Nem bírok tovább hallgatni. –ordította magából kikelve. Fájdalmat akart okozni a lánynak hatalmas fájdalmat, és megalázkodást. Bella annyit érzett, hogy valami hatalmas erővel a falhoz vágja. A lány elájult a hatalmas ütéstől fejéből a vér kis csíkban szivárgott. Elinának még ez sem volt elég azt akarta mindenki bűnhődjön aki, bántotta. Fekete tekintete szikrákat szórt a dühtől. Felemelkedett a padlóról odament a nővéréhez. Felemelte a kezét és elképzelte, ahogyan a lány szívét megmarkolja és szorítja. A keze lassan görcsösen összecsukódott. A lány szája sikolyra nyílt de a hang elmaradt, holtan feküdt. Elina fekete tekintetével az ajtóra pillantott mire az szinte alkotó elemeire robbant szét. Kilépett az ajtón. Lesétált a lépcsőn. A konyhába érkezett, ahol szülei voltak. Apja újságot olvasott, az anyja, pedig a férjét szidta. Ahogyan eddig nap, mint nap. Elina fekete szemével apjára pillantott mire a holtan csuklott össze. Eltört a nyaka Az anyja ijedten hőkölt hátra. - Mit tettél te szerencsétlen…-csak eddig jutott el a mondatban. Mert utána a falnak csapódott. A lány elindult a fiókok felé, ahol a késeket tárolták. Rápillantott a fiókra mire a kihúzódott a helyéről a kések lebegve megálltak a levegőben. Rápillantott a késekre, majd az anyjára mire a kések egy kivétellel mind az anyját szegelték a falhoz a ruhájánál fogva. Elina megfogta a kést, odasétál az anyjához. -Jobban is szerethettetek volna. Akkor most ezt nem kéne megtennem. Tudod néha egy-egy szó, jobban fáj mint egy tett vagy cselekedett. –mondta majd egy fekete könnycsepp csordult végig az arcán. – Elegem van! Nem bírom tovább. Nincs kedvem árnyékban élni. Először azt hittem ott a helyem most már tudom, hogy rosszul gondoltam! –ordította anyja képébe majd a kést a szívébe szúrta. Az anyja egy őrült sikoly kíséretében meghalt. Üveges tekintettel szinten könyörögve nézett a halott szemeivel lányára. Fél lábbal már az ablakpárkányon áll fekete haját a szél lobogtatja és fújja vissza a szobába, mintha nem akarná, hogy megtegye. Már nincs miért maradnia. Fekete szoknyáját a szél felfelé fújja miközben a másik lábával is, fellép a párkányra. Lenéz mintha vára valamire. Az ablak alatt közvetlen egy kereszt áll körbe nőve vörös rózsával. Eldöntötte, ugrik. Fekete tekintetével lenéz a mélybe majd előre lép, és méltóság teljesen zuhan lefelé. Egy órával később a macska, aki tegnap is itt volt. Egy halott lány mellett fekszik, és keservesen nyávog. A lány holtteste a kereszt előtt hever a rózsák között, amelyek már nem vörösen, hanem feketén virítanak a sötétben. A macska, pedig nyávog, és nyávog, ki tudja meddig tart mire észre, veszi valaki a lányt, talán örökre a fekete rózsák közt fog heverni.
by Kállai Bettina
|