Várni

Kegyetlenség olyasmit kérni az embertől amire nehéz várni. A legnehezebb arra várni mégis, hogy valaki viszont szeressen.

            Naponta látod többször, minden egyes pillantásával, mosolyával kiszaggat belőled egy darabot. Elveszi azokat a dolgokat amik miatt te egész vagy. Kegyetlenül tépdes apró darabokra, hogy mikor rájössz teljesen feleslegesen szenvedsz szinte lehetetlen újra egésszé lenned. Lesz egy kis darab amit ő megfertőzött, mert sosem fogsz rá úgy nézni ahogyan régen. Máshogy fogod látni a Világot mikor melletted lesz és akkor is mikor nem lesz ott. Teljesen más lesz mint mikor még tudtad szeretni.

            Mert mit is jelent szeretni? Egy érzés, ami talán nem is létezik csak a mesék amikbe könnyű beleélni magad túlságosan megelevenedik mikor olyan emberrel találkozol akihez vonzódsz. Vonzódás létezik. A szerelem csak egy mese amit a vonzódás átkos dallama súg neked, s benned megragad a lágy dallam és életre kel. De minden ami megszületik egyszer meg is hal. A Nap sem örök, lehet hogy sok évnek kell még eltelnie, hogy kihunyjon a fénye, de kifog. A fa is elpusztul és a szerelem is meghal. Mindegy hogyan, de végül semmivé lesz.

            Szeretni mindenki tud aki hisz a mesékben. Én már nem akarok hinni. El akarom felejteni a meséket, vagy úgy akarok hinni bennük, hogy nem bántanak többé. Hogy a boszorkányok nem lesznek még gonoszabbak, hogy a tündérek nem változnak hirtelen ártó szellemmé. Vagy annyira halkan susogja a vonzódás szelleme a fülembe csábító dallamát, hogy ne halljam meg. Nem akarok többé azért szenvedni, mert mások bánthatnak. Nem kell nekem olyan mese ami széttép apró darabokra, hogy a porból kaparjanak össze! Nekem nem kell szerelem!

            De, nem! Szeretni tényleg jó, de várni?...Várni gyűlölök. Legyen vége annak, hogy Idő. Ne érezzem, hogyan telnek nélküle a percek, hogyan siklanak a másodpercek és lesznek napokká, heteké, évekké…És én szenvedek. Szenvedek, mert az Idő tépi a sebeket annak a kezével akit szeretek. Kegyetlen kárhozat olyannak aki most tanul szeretni. Aki eddig nem értette mit jelent másért szenvedni. Olyan miatt sírni aki számára nem is létezel.

            Meghalni nem megoldás. S bár a holtaknak az Idő megszűnik létezni, azoknak akiket maguk mögött hagynak, az Idő tovább folyik. Inkább szenvedek itt, s élek boldogtalan, mint sok más ember életét rövidítsem meg a miattam végigsírt percekkel. Inkább nézem ahogy mást ölel és hagyom, hogy szaggasson belém még több sebet. De nem hagyom, hogy teljesen elpusztítson. Egy könnyet nem fogtok látni tőlem, amíg élek, amíg várok. Ha majd rájöttem, hiába minden akkor fogok sírni és nem miatta. Hanem a percek miatt amiket arra pocsékoltam el, hogy vártam. Vártam egy mesére. Egy mesére ami nincsen megírva és nekem kell vérrel befejeznem. Én nem adok többé vért meséért!

by: Kállai Bettina [Nárcissza]