Mielőtt elaludnál

Az ágyamban fekszem, háton, még nem döntöttem el, hogy szerepet akarok játszani álmomban vagy egyszerűen csak benne akarok ragadni az igazi világomban. Nem mindenkinek adatik meg az a döntés, csak azoknak akiknek az ágya a fal mellett helyezkedik el.
Vicces kicsit, de így van. Mindig van döntési lehetőséged mielőtt álomba merülnél. Ha a fal felé fordulsz, felveheted azt a maszkot amelyiket szeretnéd. Te alakítod a szereplőid az álmaidban, te alakítod a világot amiben álmodban jársz. Akkor te vagy az álarc mögött és az már régen nem számít, hogy melyiket vetted magadra a sok szerep közül. Már nem számít, hogy milyen szerepet játszol, királynőt vagy szolgálót. Az a lényeg, hogy ez a te világod. Úgy élsz benne ahogy szeretnél, ahogyan sohasem fogsz az Igazi Világban. Mert ott nem viselheted az álarcod hosszú ideig, valami mindig lesz ami összetöri, vagy porrá zúzza. Amikor már az álomvilágban jársz minden múló érzés csupán, ott a maszkodnak fáj minden, téged semmi sem bánthat. Ha ezt érzed az igazi otthonodnak, akkor ne fordulj soha a másik oldalra. Neked is kijár, hogy álmaidban abban a világban élhess, járhass, lélegezhess amelyikben szeretnél.
Ha gondjaid vannak, vagy egyszerűen meguntad az ámítást fordulj meg, és néz körbe a sötét szobában, nézd az árnyakat, de ne úgy, mintha azt várnád, hogy mikor ugranak rád. Ha mégis lappangó félelmet érzel az árnyak láttán csak gondolkodj el azon, milyen a szobád világosban. Hunyd le a szemed és gondolkodj el azon milyen amikor a szobádat beragyogja a napfény. Nem kell sok idő és előjönnek a gondjaid, vagy a szép emlékeid, valahonnan mélyről felszínre buknak, hogy végre rendezhesd őket. Nem kell törnöd magad, egy kicsit sem. Csak vigyáz, ha ebből a világból fordulsz át az álmaidba, sosem fogod megtudni mi lenne a megoldás. Nem adhat mindenre választ az éjszaka és az árnyak. Egyfolytában suttognak, de te csak akkor fogod meghallani amikor nem akarod. Ha kényszeresen kapaszkodsz egy másik világba, ahol csak neked lehet igazad, ahol csak neked mehetnek jól a dolgok, akkor elfelejted, hogy milyen jó érzés másokon segíteni. Milyen érzés beismerni a hibáidat. Milyen érzés látni mások őszinte mosolyát és ugyanúgy visszamosolyogni rájuk. Ne fordulj soha az árnyak felé, ha nem kell.
Húzd magadra a paplanod fordulj a fal felé és aludj. Álmodban mikor a szerepek összemosódnak, mikor a hazugságot is megsiratod, úgyis elfognak törni az álarcok és meglátod azt, hogy igazából nem kell a fal felé fordulnod ahhoz, hogy az álmaidban élhess. Csak az álarcot kell úgy használni az Igazi Világban, hogy senki ne vegye észre, hogy a szerep már régen nem szerep.

by Kállai Bettina